A férjemmel a házasságunk nagyon jó, és ezt azért hangsúlyozom így ki, mert bizony nem volt ez mindig ilyen. Mi közel tíz éve ismertük meg egymást és három éve vagyunk házasok, de ahogy összeházasodtunk el is kezdődtek köztünk a problémás időszakok. Mindketten azt gondoltuk, hogy ez az időszak minden kapcsolatban megjelenik és majd elmúlik, de bizony rá is kellett jönnünk, hogy ezek az időszakok nem múlnak el csak úgy maguktól, hanem rengeteget kell mindkettőnknek tenni érte. Most már tudjuk, de ez egy hosszabb időszak volt, mire erre rájöttünk, és bizony kellett hozzá segítséget is kérnünk, mert mindketten úgy gondoltuk, hogy egy külső szemlélő segítsége jól fog jönni ahhoz, hogy újra egymásra találjunk. Igazunk is lett. Rengeteget segített, és most már tudjuk, hogy mindig oda kell figyelnünk a másikra, akkor is, hogy az időszak sűrű, a munka sok, a világ pedig stresszel minket. Akkor is el kell mennünk randevúzni és kis apró meglepetések akkor is beleférnek a napba.
Amióta ennek szellemében élünk tényleg nem távolodunk el egymástól akkor sem, hogy ha sűrű az időszak vagy húzósabb a munka, esetleg valamelyikünknek kudarc élménye van az élet valamely területén, mert ugye ez is előfordul. Sőt, ilyenkor azt hiszem méginkább a másik kedvében szeretnénk tenni, ezáltal pedig fel is oldódik a feszültség.
A múlt héten például megtudtam, hogy nem kaptam meg a kinevezést amire annyira vágytam, és a férjem másnap egy gyönyörű szép kis dobozzal érkezett haza, amiben egy apple watch szíj ékeskedett, pontosan az, amit már rég kinéztem magamnak, csak mindig elfelejtettem megrendelni. Mondanom sem kell, hogy ezek a figyelmes apró meglepetések mindig megmutatják az embernek hogy mik a valóban fontos dolgok. Nem az ajándék, hanem a figyelmesség lendített tovább a kudarcon aznap este, és másnap mint akit kicseréltek új lendülettel folytattam az utam, hiszen a férjem szeret, mellettem van, és nem lehet akadály előttünk semmi sem.